Always
Hát elmentél. Tényleg itt hagytál, A köd közepén sarkon fordultál. Nem búcsúztál el tőlem, Darabokra törted szívem.
Siettél elbújni a nap sugarától, Siettél elbújni szívem oltalmától. Most is látom fekete alakod előttem, Mi ellen oly sokáig tépelődtem.
Hányszor mentettelek meg démonoktól, Hányszor taszítottalak el magamtól. Megöltelek, de nem segített rajtam, Hisz tested melegét épp úgy akartam.
Hányszor lettél volna öngyilkos miattam, Hányszor próbáltad, de nem hagytam. „-Küzdj! Ez nehéz” ordítottam neked, S lám, megmenekült a lelked.
„-A világ nem kér belőlem” mondtad, Majd testem a földre dobtad. „-És velem mi lesz?” hangzott a válasz, Mi előtt most is tanácstalan állasz.
Kétirányú a jövő, közös a múlt, Bennünk most háború dúlt. Örök életedből nem jár nekem pár év. Ha egy perc is lenne, már az is szép.
Sarkon fordultál, lebben fekete kabátod, Ha most elmész, talán megbánod. Már árnyékod sem látom a ködben, Elvesztettelek az örök időben.
2004. 05. 10. Zsingor Tünde
|