A szerelem éjszakája
Különböznek egymástól ,mint nappal,s éjszaka a szívük összeforva nem ereszt már többé soha A vámpír,s a vadász együtt egymásért a sorsuk összeköti őket a végzetért A végzetért mely szörnyű hisz el kell válniuk tudják jól de hiszik talán van másik kiút Kiút a sors gyűrűjéből mely kegyetlen mint az élet élet melyet a másik nélkül borzalmas,szörnyű méreg Méreg melyre nincsen gyógyír csak a másik csókja csók melyet csókolsz te,s én a te ajkadra Átölellek hogy ne félj,s fogadom a Holdnak én téged a világon mindentől megóvlak Megóvlak magamtól,ha kell,ha így neked könnyebb bár tudom hogy nélküled üresek az éjek Éjek melyeket átsírtunk egymás karjában mit a csillagok megkönyeztek a sötét éjszakában A szerelem éjelén álltam így egyedül a szívem fájdalma kínzot kegyetlenül De láttam hogy jössz,felém tartasz sírva szeretsz még engem az arcodra volt írva Megöleltél,megcsókoltál úgy mint ahogy régen hozzám bújtál,s azt sutogtad:szeretsz még ezt érzem Átöleltelek,s ismét együtt sírtunk a szerelem éjszakáján újra együtt voltunk.
Írta: Molnár Éva
Megköszönheted neki:
bizsike@axelero.hu
|